Aki nosztalgikusan tekint a TSZ-ekre, szereti a saját maga termesztette friss zöldséget, viszont se helye se ideje minden nap babusgatni a növénykéket, annak itt egy újfajta lehetőség. A nyugati társadalomban már az 1800-as években alakultak az első közösségi kertek, de a válság hatására újra fénykorukat élik. Az USA-ban és Kanadában több mint 18000 ilyen kertet tartanak számon.
bővebben »
Lassan kiürül a hűtő, halmozódnak a számlák és a felszólítások, olyan levél is felbukkan előbb-utóbb, hogy kikapcsolják a villanyt. Befizetetlen a banki hitel aktuális részlete, és már kölcsönkérni sincs kitől. Millióknak ismerősek ezek az élethelyzetek Magyarországon, mégis jobbára egyénileg vívja mindenki a maga élet-halál harcát. Sőt sokan – különösen a középosztálybéliek – szégyellik is a helyzetüket, mert azt hiszik, csak ők kerültek ilyen rettenetes szituációba. Eljött hát az ideje, hogy - mindenféle szégyenérzet nélkül - közösség épüljön a hasonló helyzetben lévők összefogásából. Kell egy olyan hely, ahol kibeszélhetjük magunkat, ahol tényleg használható tanácsokat kaphatunk és adhatunk egymásnak, ahol össze vannak gyűjtve azok az információk, amelyekre szükségünk lehet. Mert mindenképpen megoldást kell találnunk a kilátástalannak tűnő élethelyzetünkre, vissza kell szerezni az önbecsülésünket. Együtt talán könnyebb.
bővebben »
Hozz be vadonatúj nézeteket az életedbe. Ritkán van alkalmunk arra, hogy jelentős fordulatokat hajtsunk végre. Az anyagi ellehetetlenülés lehet ilyen helyzet. Mi az, amit egész életedben szerettél volna elérni, megtapasztalni, de sosem merted, nem volt hozzá erőd? Szegényen látszólag kevesebb a mozgástered, de a mély krízis akár a segítségedre is lehet. Gyermekeinknek az anyagiakon és a taníttatáson túl még egy nagyon fontos útravalót adhatunk: saját életünk mintáját minden helyzetben. Ahogy mi viselkedünk krízishelyzetben, az lesz számukra is a leghitelesebb példa. Ha most jól vizsgázol, mellékesen őket is ellátod egy milliókat érő túlélőkészlettel.
bővebben »Az igazi abszolút elszegényedésről írok Önöknek, ami rosszabb annál, mint hogy az embernek alig telik kenyérre. A szellemi lerongyolódásnál semmi sem nyomorúságosabb. Én egész életemben, magamat több műfajban kifejezve, folyamatosan dolgoztam és dolgozom ma is, télen 15 fokos műteremben. Képeimet már azért nem merem elkészíteni, mert nem tudom a kemencémet bekapcsolni az égetéshez, legfeljebb évente egyszer. Kollégáim hasonlóan vannak és nagyon sokan lemondtak az alkotó munkáról. Mindenki elvesztette a reményét, hogy üzeneteink, amelyeket megfogalmazunk munkáinkban, valakit érdekelhetnek. Én úgy érzem ez is a nemzeti szegénység része és sehonnan nem hallom,hogy ez bárkinek fájna.
bővebben »
